A homofóbia a homoszexualitással, valamint a meleg, leszbikus, biszexuális és transszexuális emberekkel szemben érzett irracionális félelem és irtózás, amely előítéleteken alapul. Hasonlít a rasszizmusra, a xenofóbiára, az antiszemitizmusra és a szexizmusra.

Többek között ez is szóba került múlt hét pénteken azon a szimpóziumon, melyet az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája rendezett a Homofóbia Elleni Világnap alkalmával.

A kerekasztal beszélgetés Lévai Katalin EP képviselő felvezetésével kezdődött. Lévai szerint a legfontosabb tennivaló az előítéletek és a zsigeri félelmek megszüntetése, melyre az egyik legjobb módszer, ha az LMBT közösségben élők mindennapi élethelyzeteivel ismertetik meg a társadalmat. Olyan helyzeteket kell bemutatni, amivel mindenki szembesülhet a hétköznapok folyamán, de ezek a kisebbségi létben hatványozottabban nehezítik meg a mindennapi életet. Ennek bemutatásában nagy szerepe van a médiának is, amit ügyesen használva közelebb lehet hozni a melegeket és leszbikusokat a többségi társadalomhoz.

Az igazságügyi minisztériumot képviselő Sepsi Tibor szerint jogi eszközökkel nem kezelhető a homofóbia, azt viszont hangsúlyozni kell, hogy az államnak meg kell védenie a kisebbséget a diszkriminációtól és a fennálló diszkriminatív helyzeteket meg kell szüntetnie. Sepsi szerint a rendszerváltástól számítva sok dolog történt ezen a téren - utalt a beleegyezési korhatár valamint a Ptk-nak az élettársak meghatározásáról szóló passzusának megváltoztatására.

A véleményezés alatt álló új Ptk. tervezet Sepsi szerint kissé féloldalasan kezeli az azonos nemű párokra is vonatkozó élettársi jogviszonyt, de előrelépésnek tartja, hogy az öröklés menetét szabályozza.

A beszélgetés elején elhangzott idealista elképzeléseket követően a melegszervezetek kaptak szót. Kivétel nélkül valamennyi felszólaló azt kifogásolta, hogy nincs meg a politikai akarat, hogy érdemi lépések szülessenek a jogegyenlőség irányába. Példaként említették a melegházasságot vagy az örökbefogadás lehetőségének hiányát, illetve azt, hogy az új Ptk. tervezet lényeges változást nem hoz a jelenlegi helyzethez képest.

Abban mindenki egyetértett, hogy ennek az oka a politikusok félelme a népszerűségvesztéstől. Takács Judit az MTA szociológiai kutatóintézetének munkatársa ezen a ponton megjegyezte, hogy talán most itt lenne az alkalom törvénybe iktatni a házassághoz és az örökbefogadáshoz való jogot, hiszen a kormány népszerűségét egy ilyen lépés tovább már nem ronthatja.

Az elmúlt évek folyamán történt előrelépésekkel kapcsolatban a közönség megjegyezte, hogy ezeket a törvényeket és törvénymódosításokat nem önszántukból hozzák meg a politikusok, hanem azért mert erre valamilyen külső nyomás kényszerítette őket. A beleegyezési korhatár esetében például az Alkotmánybíróság döntése nyomán változott a jogszabály. De az esélyegyenlőségi törvény is csak amiatt került napirendre, mert ennek hiányában nem léphettünk volna be az Európai Unióba - ezt már Lévai Katalin mondta, aki hozzátette, hogy emiatt szélesebb társadalmi vita sem alakulhatott ki a kérdésben.

Az EP képviselő hiányolta a civil szervezetek hatékonyabb érdekérvényesítő szerepét és konkrét ötlettel állt elő, hogyan lehetne a hazai politikai színtéren a törvényhozók felé kommunikálni az igényt akár a melegházasságra. Nyilvános közmeghallgatást javasolt, ahol a melegek a sajtó nyilvánossága előtt szembesíthetnék problémáikkal a politikusokat és az Igazságügyi Minisztérium vezetőit. Lévai Katalin megígérte, hogy júniusra segít megszervezni ezt a találkozót.

Steigler Sándor - pride.hu